Prilep

Prilep nem turistaközpont, kevésbé egységes és látványos képet mutat, mint Ohrid. A nyugatias, angol nevű, "modern" üzletek és bárok mellett szépen megférnek a békebeli (de működő!) suszter-, varró- és gyertyaöntő műhelyek, borbélyüzletek, tejboltok és tojásoskofák. Bicikli helyett itt rozzant kordékon meg egyéb, nem beazonosítható járműveken szállítják a jóemberek a holmijukat a város egyik pontjából a másikba. Él és virul a retró: nem 2010-ban lettek nagy műgonddal berendezve, hanem a nyolcvanas évekből itt felejtve a gyermekkorunk hangulatát idéző kávézók és cukrászdák. Az itt lakók közül a bácsik tetszettek nekünk legjobban: csinosan felöltözve, jellegzetes kis sipkában totyognak az utcán, diskurálnak egy sör mellett a teraszokon, hűsölnek a fák alatt, görbe botra támaszkodva, vagy a "Korzó" kocsmában sakkoznak. Most indulunk megmászni a város feletti dupla hegyet.

Egy kis gasztronómia

Pár szó a gasztronómiai élményeinkről. A mai nap a szokásos módon kezdődött, emberes adag burek és egy pohár joghurt egy talponállóban. Az elmúlt két hétben ipari mennyiségű bureket, csevapot, pljeskavicát és baklavát betermeltünk, de volt szerencsénk a tavcse gravcse nevû egytálételhez, a Shkodra-tónál grillezett pontyhoz, és az ohridi rózsaszín húsú pisztránghoz is. Ma este egy kockás abroszos, sramlizenés teraszon a "kis makedonszka" becenevû, toronyház méretű darálthúsos-sajtos fogással birkóztunk meg, majdnem sikeresen. Igaz, tegnap csak egy árva tonhalkonzerv és egy kis ropi került vacsorára, azért senki ne aggódjon, hogy lesoványodva térünk haza. Fogadkozások: Jövő héttől vega leszek, illetve Szeptembertől futok.

Ohrid

Ohrid egy bűbájos, cirill betűs, tóparti városka, domboldalba kapaszkodó, cseréptetős házikókkal, kis ortodox templomokkal, kovácsoltvas cégéres üzletekkel. A tavon hattyúk úsznak, körülötte a hegyek felett összegyűlnek az esőfelhők és átlag másfél óránként a nyakunkba zúdul a zápor. De ez nem zavart minket, keresztül-kasul jártuk a várost, és minden sarkon újabb kedves és szabálytalan utcarészlet tárult elénk. Még egy tömjénillatú, pravoszláv istentiszteletre is beóvakodtunk néhány percre. Most van épp az ohridi folkfesztivál, találkoztunk a fellépők között a dunaszerdahelyi magyar tánccsoporttal is. Tegnap este a háziakkal mulattunk egy kicsit, volt macedón zene, helyi bor, rakia. Ma este már másik városban alszunk.

Tirana

Tiranában teljesen átéreztük a budapesti turisták helyzetét, akik próbálnak kiigazodni a magyar nyelvű étlapon. Az albán nyelv az égvilágon semmire nem hasonlít. A biztonság kedvéért tonhalas illetve négysajtos kaját ettünk, azt sikerült beazonosítani. A közlekedésben semmi szabályszerűséget nem fedeztünk fel, először szépen megvártuk a zebránál a zöld lámpát, felesleges volt, így sem engedtek át. A tiranaiak a földről, ponyváról árulnak mindenféle random portékát, egy bácsika például szotyit meg egy pár női cipőt kínálgatott. Aztán úttalan utakon átjöttünk az országon, már szuroksötétben átkeltünk az albán-macedón határvidéken,és megérkeztünk Ohridba

Shkodra

Albánia egy más világ. Itt nem foglalkoznak az emberek olyan úri huncutságokkal, mint kresz, higiénia, esztétikum. Az úttest mindenkié, aki használja, mondja a recepciósunk. Sokan közlekednek biciklin, gyakran forgalommal szemben, és mindenfélét szállítanak rajta, óriás pakkokat, gyerkőcöt, élő birkát, kinél mi akad. Egy anyuka egyetlen mozdulattal lepucolja az utcán a fülig joghurtos kisfiát, aztán beletörli a kezét a babakocsi ponyvájába. Világháborús bunkerek, kolompoló tehénkék, szögesdrótok, kóbor kutyák, bámész gyerekek, bűzlő konténerek közt kapirgáló tyúkok és rengeteg szemét mindenütt. Még egy döglött patkányt is találtunk egy lerágott kenyérhéj szomszédságában. Az emberek elsőre vadnak és ijesztőnek tűnnek, de csupa jó tapasztalataink voltak velük. Egy szabóműhelyben üldögélő bácsi játszott nekünk egy kicsit tangóharmonikán. Turizmus nem nagyon van itt, a boltos nem tartott igényt az eurómra, helyi pénzem meg nem volt, kezembe nyomta az üveg ásványvizet és kitessékelt az ajtón. Ma a Shkodra-tó körül tekertünk, fürödtünk is benne, csodaszép türkizkék vize van, körülötte sziklás hegyek. Elegáns sétálóutcája is van a városnak, jól öltözött emberekkel, csak az árakon látszik, hogy nem Nyugat-Európában vagyunk.

Kotor

Mediterrán óváros, sokszáz éves kőfalak, árnyas boltívek, girbegurba sikátorok, miniatűr udvarok, fügefák, szőlőlugasok, fajanszedények, nyújtózkodó macskák. Sok nap, sok hegy, sok tenger.

Szarajevó

Kirándultunk a Szarajevó környéki hegyekben, vendégeskedtünk Dragan házikójában, felmásztunk a vízeséshez. A mostari vonat másfél órát késett, és a nemdohányzó kocsiban vígan bagóztak a helyiek.