Ádvent utolsó vasárnapja. Ketten vagyunk a szobában. Édesapám ágyban fekszik, hőemelkedése van. Háta párnával megtámasztva, kezében bögre tea. Én az ablaknál ülök, ahol még beszűrődik egy kevéske világosság. Zoknit kötögetek, talán elkészül karácsonyra. Három óra múlt. Igazi, vasárnap délutáni béke ül a félhomályos szobán. Néha kutyaugatás hallatszik az utcáról, és a téli, ködös borongásba lassan belopakodik a korai alkonyat. De nem akarok lámpát gyújtani. Inkább beszélgetünk, apa mesél a régi világról, a téeszről, a nagyapám lovairól. Sikerül egy kis csendet, ünnepet varázsolnunk a zajos ádventbe.
2016. december 19., hétfő
2016. szeptember 1., csütörtök
Szeptember elseje
2016. augusztus 11., csütörtök
Esős nyár
Később tüzet rakunk az ázott kövek között; nehezen akar életre kelni, de aztán felbátorodik, vígan pattog, még a felhőket is elkergeti, s ránk mosolyognak a csillagok. Kukoricát sütünk a hunyorgó parázson és bort iszunk hozzá. Kóstolgatjuk az őszt.
2016. július 27., szerda
Babel Sound
Futva közeledtünk a melléképület felé, ahonnét a zene áradt. Csodás kavalkád fogadott minket: tizenöt-húsz ember ült a hangszereknél, spanyolok, görögök, magyarok, cigányok, feketék, a közönség pedig vadul táncolt, ki mesterien, ki ügyetlenebbül, de egyformán dévajul. Az arab és afrikai dobok öblös zengése adta az alapritmust, ehhez csatlakozott két tangóharmonika, egy öttagú fúvós részleg, húros- és ütőhangszerek, illetve mindenféle tárgy, amivel hangot lehet előcsalni, kanalak, műanyag palackok, egy serpenyő. Szerelemgyermek volt ez a zene, a pillanat szülöttje, folyton változott, a hangszerek egymásnak adták a vezérdallamot, a zenészek időnként helyet cseréltek, vagy ha elfáradtak, valaki a táncolók közül beállt helyettük. Fogalmam sincs, mennyi ideig játszottak megállás nélkül, öreg éjszaka volt, de nem érzékeltük sem a fáradtságot, sem az idő múlását. Egyre szilajabb lett a zene és a tánc, fénylettek a szemek, gyöngyöztek a verejtékcseppek, ragyogtak a fehér fogak a nevető, sötét arcokban. Olyan volt, mint egy pogány termékenységi ünnep. Amikor aztán véget ért a dallam, a közönség egy ablakremegtető üvöltéssel-sikítással adta ki magából, ami még benne rekedt.
Örömzene, világzene.