Egy darabig bosszankodom, hogy hogy lehet egy nyaralás alatt ilyen idő, aztán beletörődök. Késő délután fogom az egyik karosszéket és kiülök az eresz alá. Térdemen horgolt kendő, rajta néhány magazin; mellettem a gyékénylócán szilvás lepény és egy bögre meleg tejeskávé; odébb a lábtörlőn a macska mosakszik. Az eső hol nekiered, hol meg épp csak szemerkél, halkan kopog a leveleken. Lent a völgyben a tó épp olyan ólomszürke, mint az ég, a vánszorgó felhők hasa szinte a dombok tetejét súrolja. Csak a kert színes virágai állnak üdén, frissen mosdva, mintha a kedvesüket várnák.
Később tüzet rakunk az ázott kövek között; nehezen akar életre kelni, de aztán felbátorodik, vígan pattog, még a felhőket is elkergeti, s ránk mosolyognak a csillagok. Kukoricát sütünk a hunyorgó parázson és bort iszunk hozzá. Kóstolgatjuk az őszt.