2016. augusztus 11., csütörtök

Esős nyár

Egy darabig bosszankodom, hogy hogy lehet egy nyaralás alatt ilyen idő, aztán beletörődök. Késő délután fogom az egyik karosszéket és kiülök az eresz alá. Térdemen horgolt kendő, rajta néhány magazin; mellettem a gyékénylócán szilvás lepény és egy bögre meleg tejeskávé; odébb a lábtörlőn a macska mosakszik. Az eső hol nekiered, hol meg épp csak szemerkél, halkan kopog a leveleken. Lent a völgyben a tó épp olyan ólomszürke, mint az ég, a vánszorgó felhők hasa szinte a dombok tetejét súrolja. Csak a kert színes virágai állnak üdén, frissen mosdva, mintha a kedvesüket várnák.
Később tüzet rakunk az ázott kövek között; nehezen akar életre kelni, de aztán felbátorodik, vígan pattog, még a felhőket is elkergeti, s ránk mosolyognak a csillagok. Kukoricát sütünk a hunyorgó parázson és bort iszunk hozzá. Kóstolgatjuk az őszt.