Megszületett

Kilenc hónapon át repült a kicsi lélek a csillagoktól idáig, s közben lassanként hús-vér földi gyermek alakját öltötte.
Aztán véget ért az utazás. Egy hűvös, márciusi reggelen zörgetett az ablakunkon a gólya, és egy kis batyuban meghozta Borókát.
Selyemhajú, bársonybőrű, babaillatú.

Ünnep után

Eltelt az ünnep, melegben és fényárban úszva, vidám családi zsivajjal, halászlével, töltöttkáposztával és sült libával, borral meg kaláccsal. Hazafelé aztán el sem tudtam volna képzelni örömtelibb dolgot, mint a szélvédőn át csendben szemlélni a komor tájat, a gomolygó szürkeségre kirajzolódó csupasz fák ágait, a leszálló estét. Alighanem a velem utazók is hasonlóan éreztek, mert egy bő órán keresztül nem szólalt meg senki.

Tündérkoncert

Ma este jótündérek koncertteremmé varázsolták a budai Gesztenyéskert lépcsőjét. A kövezett kis téren vonószenekar játszott fület-lelket simogató zenét, a lépcsőfokokat pedig gondos kezek teleszórták színes párnákkal; azokon üldögélt a környék apraja-nagyja, fürödve a muzsikában és a nyáreleji vasárnap estében. Amikor aztán mellém kéredzkedett egy aranycipellős kislány (aki minden bizonnyal maga is tündér volt), már semmi kétségem nem volt afelől, hogy egy mesébe cseppentem.

Mátra

Úgy telt a hosszú hétvége, mintha a nyolcvanas években járnánk: kikölcsönöztünk egy sokat szolgált turistatérképet a könyvtárból, két kis hátizsákkal felültünk egy autóbuszra és elutaztunk a Mátrába. Egy kedves néninél szálltunk meg, akivel hamarosan úgy összebarátkoztunk, hogy megvendégelt minket süteménnyel meg pálinkával, kávét pedig többször is főzött nekünk (aztán a végén mi is megköszöntük egy tábla csokival a kedvességét). Gyalogszerrel vágtunk neki a hegycsúcsoknak az erdei utakon; hősiesen küzdöttünk és verejtékeztünk, és Galyatetőn úgy éreztük, hogy maximálisan kiérdemeltünk pár palacsintát. Csobogó patakok partján üldögéltünk, az egyikből egyszer még a kulacsunkat is megtöltöttük, mert elfogyott a vizünk; percekig bámultunk két hancúrozó mókust, egy óriási szarvasbogarat, egy fényes szemű apró rágcsálót. Internet és GPS híján néha rossz irányba indultunk el, és a térkép meg a tájoló segítségével találtunk vissza az ösvényre. Kékestetőről mezítláb ballagtunk le a sífelvonók alatt az alkonyatban, aztán a hazafelé buszhoz a helyiektől kértünk útbaigazítást. Esténként sétáltunk a faluban a tüneményes kutyussal, aki átmenetileg a szállásadónknál lakott, és megkötve szomorkodott a ház mögött; bár a néni naponta kétszer elvitte sétálni, azért ugyanúgy métereseket szökkent örömében akkor is, amikor mi jelentünk meg a pórázzal. Ha minden jól megy, két hét múlva elviszi magával az új gazdija egy szép nagy kertes házba.
Ma reggel még óvatosan kitettünk a fürdőszobából a kertbe egy pinduri csigát, kirándultunk egy utolsót az erdőben, aztán este visszahozott minket a busz a való világba.

Ádvent

Ádvent utolsó vasárnapja. Ketten vagyunk a szobában. Édesapám ágyban fekszik, hőemelkedése van. Háta párnával megtámasztva, kezében bögre tea. Én az ablaknál ülök, ahol még beszűrődik egy kevéske világosság. Zoknit kötögetek, talán elkészül karácsonyra. Három óra múlt. Igazi, vasárnap délutáni béke ül a félhomályos szobán. Néha kutyaugatás hallatszik az utcáról, és a téli, ködös borongásba lassan belopakodik a korai alkonyat. De nem akarok lámpát gyújtani. Inkább beszélgetünk, apa mesél a régi világról, a téeszről, a nagyapám lovairól. Sikerül egy kis csendet, ünnepet varázsolnunk a zajos ádventbe.

Szeptember elseje

Muszáj volt megállnom egy percre a Széll Kálmán térre vezető lépcső tetején, úgy elbűvölt a jelenet a maga hétköznapiságában. A kora esti nap sugarai ferdén tűztek be a házak között, és a tér csupa elevenség volt. Nyáriasan öltözött emberek siettek haza a munkából a szélrózsa minden irányába; talán a gyerekeikhez igyekeztek, hogy megkérdezzék, hogy telt az első tanítási nap. Fel-felpillantottak a nagy kijelzőre, hogy mikor jön a busz vagy a villamos, aztán eliramodtak valamelyik megálló felé. A metró épülete előtt a szökőkútban gyerekek pancsoltak, és a tér közepén egy férfi Vivaldit játszott hegedűn.

Esős nyár

Egy darabig bosszankodom, hogy hogy lehet egy nyaralás alatt ilyen idő, aztán beletörődök. Késő délután fogom az egyik karosszéket és kiülök az eresz alá. Térdemen horgolt kendő, rajta néhány magazin; mellettem a gyékénylócán szilvás lepény és egy bögre meleg tejeskávé; odébb a lábtörlőn a macska mosakszik. Az eső hol nekiered, hol meg épp csak szemerkél, halkan kopog a leveleken. Lent a völgyben a tó épp olyan ólomszürke, mint az ég, a vánszorgó felhők hasa szinte a dombok tetejét súrolja. Csak a kert színes virágai állnak üdén, frissen mosdva, mintha a kedvesüket várnák.
Később tüzet rakunk az ázott kövek között; nehezen akar életre kelni, de aztán felbátorodik, vígan pattog, még a felhőket is elkergeti, s ránk mosolyognak a csillagok. Kukoricát sütünk a hunyorgó parázson és bort iszunk hozzá. Kóstolgatjuk az őszt.