2013. december 13., péntek

Egyenjogúság

Egyik reggel a negyvenkilós, hosszú szőke hajú kolléganőm nagy büszkén libegett végig a termen. Az IT-ról jött, kezében tartott egy számítógépes alkatrészt (dokkolót), ami nem szükséges a munkánkhoz, de kényelmesebbé teszi. Az egyik fiú (kétméteres, bajuszos-szakállas) felhördült, hogy ezt honnan vette, ugyanis ő már hónapokkal ezelőtt kért az IT-tól, de azt mondták, nincs nekik. Mire a lány vállat vont és közölte, hogy mert neki rózsaszín a haja (egy része tényleg rózsaszínre van festve).
A kolléga felordított: Gyalázat! - és döngő léptekkel átmasírozott az IT-ra, majd perceken belül egy másik dokkolóval tért vissza (úgy tudom, vér nem folyt). Ma reggel megláttam a konyhában az informatikus fiút és megkérdeztem tőle, van-e még ilyenje, azt felelte, majd reggeli után megnézi. Már rég megfeledkeztem az egészről, amikor személyesen megjelent az asztalomnál és megkért, hogy fáradjak át aláírni az átvételi elismervényt. Így megkaptam az utolsó dokkolót, pedig nincs is rózsaszín hajam.
Én nem érzem úgy, hogy a nők hátrányosan lennének megkülönböztetve a munkahelyemen.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése