2013. december 13., péntek

Egyenjogúság

Egyik reggel a negyvenkilós, hosszú szőke hajú kolléganőm nagy büszkén libegett végig a termen. Az IT-ról jött, kezében tartott egy számítógépes alkatrészt (dokkolót), ami nem szükséges a munkánkhoz, de kényelmesebbé teszi. Az egyik fiú (kétméteres, bajuszos-szakállas) felhördült, hogy ezt honnan vette, ugyanis ő már hónapokkal ezelőtt kért az IT-tól, de azt mondták, nincs nekik. Mire a lány vállat vont és közölte, hogy mert neki rózsaszín a haja (egy része tényleg rózsaszínre van festve).
A kolléga felordított: Gyalázat! - és döngő léptekkel átmasírozott az IT-ra, majd perceken belül egy másik dokkolóval tért vissza (úgy tudom, vér nem folyt). Ma reggel megláttam a konyhában az informatikus fiút és megkérdeztem tőle, van-e még ilyenje, azt felelte, majd reggeli után megnézi. Már rég megfeledkeztem az egészről, amikor személyesen megjelent az asztalomnál és megkért, hogy fáradjak át aláírni az átvételi elismervényt. Így megkaptam az utolsó dokkolót, pedig nincs is rózsaszín hajam.
Én nem érzem úgy, hogy a nők hátrányosan lennének megkülönböztetve a munkahelyemen.




2013. december 2., hétfő

Egy gondolat a párizsi metróról

Tizen-valahány évvel ezelőtt, a diákéveim alatt sokat utaztam Párizsban metrójegy nélkül. Nem nagy ügy, csak beállsz egy tisztes polgár mögé, aki érvényesítette a jegyét, és beslisszolsz mögötte a beléptetőkapun. Némi ügyesség azért kell hozzá, mert ha elvéted a mozdulatot vagy az időzítést, könnyen beragadhatsz.
Azóta én is tisztes polgár lettem és türelmesen tartom a kaput az utánam bliccelőknek.

2013. december 1., vasárnap

Montmartre

Ma jóllakattam a szememet az impresszionistákkal az Orsay múzeumban, aztán a hasamat nutellás palacsintával egy utcai árusnál. Mindkettő jólesett. Utána az utcán elcsíptem egy kislány rózsaszín lufiját, amit elsodort tőle a szél (félreértés ne essék, visszaadtam neki). Egy fiatalember megállt, rám mosolygott, megdícsérte a kabátomat és továbbment. Később gyújtottam egy gyertyát a Szent Szív bazilikában, abban a csupa csipke, kupolás templomban a Montmartre-domb tetején. Jó meleg volt bent, és egy ősz hajú pap bácsi épp istentiszteletet tartott.
Visszafelé felültem az aprócska hegyi buszra (olyasmi, mint otthon a Várbusz), végigkunkorogtuk a domboldalt a mézeskalács-házikók között, le egészen a Pigalle-ig; minden csupa karácsonyi fény és -vásár.
Ma estére hivatalos vagyok egy borozgatásra, és itt lassan véget is érnek "megpróbáltatásaim" Frankhonban, még két és fél eseménytelen munkanap, aztán repülünk haza.