Betegség

A héten beteg voltam.
Hivatalosan beteg, lázmérővel, fájdalomcsillapítóval, teával, orrcseppekkel és sok-sok papírzsebkendővel. Mivel nem volt nagyon magas lázam, az első időben nem vettem be semmilyen gyógyszert. Hiszen a betegséget azért kapjuk, hogy egy kicsit megpihenjünk és körbenézzünk odabent. Ha orvossággal kellemesen tartom a közérzetemet, máris vágytam volna beszédre, könyvre, internetre. Így viszont nem hiányzott a világon semmi.
Két napot töltöttem ebben az áldott lebegésben, zsongó fejjel, hol az álom, hol az ébrenlét partjain kötve ki néhány órára. Az első éber szakaszban megdöbbentem, mennyi dühös hang kiabál a fejemben, szidják a főnökömet, a férjemet, a háziorvost. Sose érzékeltem, hogy ennyire tele vagyok feszültséggel. Kénytelen voltam lazító gyakorlatokat végezni, meg duruzsolni magamhoz, hogy el tudjak aludni. De aztán elmúltak a rossz érzések, utána már békésen szenderegtem, miközben kint megérkezett a kora tavasz. A férjem időnként kinyitotta egy kicsit az ablakot, neszezett az ébredő világ, néha felzúgott egy motoros fűrész, a közeli nagy fákról tisztogatta valaki a tavalyi száraz ágakat. Ez a hang már gyerekkoromban is a jó idő beköszöntét jelentette, amikor a környékünkön a Kurucz asztalos nyitva hagyta a műhelye ajtaját, és felsivított az esztergagép.
A harmadik este bevettem egy lázcsillapítót, és onnantól újra eszemnél voltam. Még két napig feküdtem, hallgattam az előadásokat az asztrológiáról, meg a bölcsességről, ami mögötte van, és egy könyvet olvasgattam, öreg székely asszonyok mesélnek benne az életükről.
Aztán elmúlt a láz, elolvadt, mint tavasszal a hóember.

Tél vége, farsang farka

Ma elkezdődött a tél utolsó hónapja. Nem történik ilyenkor semmi, az emberek beázott csizmában tapossák a latyakot, a metsző szélben fejükre húzzák a kapucnit és türelmetlenül várják a jó időt. Nincsenek nagy ünnepek, a bevásárlóközpontok hangszórói és fényreklámjai nem "segítenek" hangulatba kerülni, utána kellett néznem, hogy miről emlékeztek meg ilyenkor a régiek. Holnap lesz Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, ezzel zárul a karácsonyi ünnepkör. Jövő vasárnap már Farsang farka (idén sem voltam jelmezbálban), aztán Húshagyókedd, Hamvazószerda, és két hét múlva kezdődik a Nagyböjt.
Különös időszak a február, ezek a szavak is olyanok, mintha valami archaikus világba csöppentem volna, soha nem használom őket. Rézsútosak a fények, és olyan érzésem van, mintha hirtelen balkezes lennék, vagy csámpásra húztam volna fel a cipőmet, vagy kicserélődött volna a két agyféltekém.
A komor, sötét Bak-hónap után most már a Vízöntő fúj bolond szelet, észrevehetően hosszabbodnak a napok, tyúklépésben közeleg a tavasz, ahogy a dédanyám mondaná. A kertünkben kinyíltak a hóvirágok, és jövő hétvégén a déli határon, Mohácsnál elkezdik a busók elűzni a telet.