Ahogy öregszünk, testünk egyre több nyomát őrzi az élettel vívott küzdelemnek: hegeket, forradásokat, varratokat, árkokat. Az én jobb vállcsontom is életem végéig emlékezni fog erre a vasárnap délelőttre, amikor szárnyak nélkül próbáltam repülni a beton felett.
Tíz nappal később: a kisvárosi nyugdíjasok életét élem. Reggel elcsoszogok a háziorvoshoz, délután az SZTK-ba. Veszek pár apróságot a dm-ben, a pénztáros hölgy segít belepakolni őket a motyómba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése