2013. január 30., szerda

Kis leckék emberségből

Minden nap kapok a sorstól egy legyintést az orromra, hogy ne legyek hisztis, bizalmatlan, anyagias... mikor éppen melyik.

Elkerültük egymást a futárral, pont ebédeltem, mikor odaért a recepcióra a csomagommal, a telefon pedig le volt halkítva a táskámban. Másnap bűntudatosan hívtam, hogy hol tudnám elérni a városban, gondoltam, nem fog még egyszer eljönni az irodához a kedvemért. Nem csak hogy eljött, hanem mivel ritkán vagyok bent, felajánlotta, hogy otthagyja a csomagot és elkéri nekem a feladó számlaszámát, ahová át tudom utalni az árát. Nem akartam elhinni, ő pedig percekig magyarázta lassú, öreges hangján, hogy ha nem fizetem ki, az nekem "égő", ráadásul elvágom magam az utánpótlástól, már csak nem ér meg ennyit az a háromezer forint. Tökéletesen igaza van. Azt mondja, az emberek 99,5%-a utólag is fizet a csomagjáért.

Hatig volt nyitva a bolt. Bő öt perccel zárás előtt értem oda, jó néhány ember vásárolt még odabent, de az automata ajtó nem akart kinyílni előttem. Másodpercek alatt az egekig szökött bennem a pumpa, hogy milyen pofátlan népek ezek. Egy férfi ért mellém, ő is próbált bejutni, dühösen magyaráztam neki, hogy ilyenkor már nem engednek be, mert pontban hatkor be akarják fejezni a napot. Ebben a pillanatban valaki kijött, az ajtó pedig tárva maradt előttünk. A férfi szemrehányóan nézett rám és megjegyezte: nem volt bezárva. A biztonság kedvéért azért megkérdeztem a pénztárosnőt, hogy hánykor szokták becsukni az üzletet. Kedvesen válaszolta, hogy pontban hat órakor, de néha a hideg miatt beragad az ajtó...

A tulajdonos, középkorú hölgy, épp akkor találkozott a leendő alkalmazottjával, amikor ott voltam az üzletében. Előtte már vagy negyedórát beszélgettünk, végtelenül rokonszenvesnek találtam, mintha csak ő is a bolt berendezéséhez tartozott volna. Gondoltam, jól mehet neki, most nagy divatja van a vintage-nek, és a hely varázsa biztos sok embert csábít ide. Ekkor érkezett meg a lány, aki eladónak jelenkezett hozzá, megbeszélték az összes részletet, miközben én a háttérben nézelődtem. Mint kiderült, a bolt igen keveset jövedelmez, a hölgy egyik napról a másikra él, és mindig csak a legsürgetőbb számlát fizeti be. Úgy látszik, ettől még lehet valaki hiteles és magabiztos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése