Prilep

Prilep nem turistaközpont, kevésbé egységes és látványos képet mutat, mint Ohrid. A nyugatias, angol nevű, "modern" üzletek és bárok mellett szépen megférnek a békebeli (de működő!) suszter-, varró- és gyertyaöntő műhelyek, borbélyüzletek, tejboltok és tojásoskofák. Bicikli helyett itt rozzant kordékon meg egyéb, nem beazonosítható járműveken szállítják a jóemberek a holmijukat a város egyik pontjából a másikba. Él és virul a retró: nem 2010-ban lettek nagy műgonddal berendezve, hanem a nyolcvanas évekből itt felejtve a gyermekkorunk hangulatát idéző kávézók és cukrászdák. Az itt lakók közül a bácsik tetszettek nekünk legjobban: csinosan felöltözve, jellegzetes kis sipkában totyognak az utcán, diskurálnak egy sör mellett a teraszokon, hűsölnek a fák alatt, görbe botra támaszkodva, vagy a "Korzó" kocsmában sakkoznak. Most indulunk megmászni a város feletti dupla hegyet.