Albánia egy más világ. Itt nem foglalkoznak az emberek olyan úri huncutságokkal, mint kresz, higiénia, esztétikum. Az úttest mindenkié, aki használja, mondja a recepciósunk. Sokan közlekednek biciklin, gyakran forgalommal szemben, és mindenfélét szállítanak rajta, óriás pakkokat, gyerkőcöt, élő birkát, kinél mi akad. Egy anyuka egyetlen mozdulattal lepucolja az utcán a fülig joghurtos kisfiát, aztán beletörli a kezét a babakocsi ponyvájába. Világháborús bunkerek, kolompoló tehénkék, szögesdrótok, kóbor kutyák, bámész gyerekek, bűzlő konténerek közt kapirgáló tyúkok és rengeteg szemét mindenütt. Még egy döglött patkányt is találtunk egy lerágott kenyérhéj szomszédságában. Az emberek elsőre vadnak és ijesztőnek tűnnek, de csupa jó tapasztalataink voltak velük. Egy szabóműhelyben üldögélő bácsi játszott nekünk egy kicsit tangóharmonikán. Turizmus nem nagyon van itt, a boltos nem tartott igényt az eurómra, helyi pénzem meg nem volt, kezembe nyomta az üveg ásványvizet és kitessékelt az ajtón. Ma a Shkodra-tó körül tekertünk, fürödtünk is benne, csodaszép türkizkék vize van, körülötte sziklás hegyek. Elegáns sétálóutcája is van a városnak, jól öltözött emberekkel, csak az árakon látszik, hogy nem Nyugat-Európában vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése