Még hogy üzleti út! Bezúdultunk az Air France járatára, mint egy csapat iskolás kölyök, aztán két óra borozás és kollektív viháncolás után megérkeztünk Párizsba.
A taxisofőr percekig kereste a szemüvegét, amit beejtett az ülés alá, aztán rossz franciasággal azt ismételgette kábé félútig, hogy nem találja az utcát a GPS-ben; de végül megoldódott. Később megtudtam, hogy a másik sofőrnek egyáltalán nem volt GPS-e, ők még csúnyábban eltévedtek.
Reggel kisebb nehézségek árán (például a metróba befelé működött a jegyem, ki viszont nem akart engedni) eljutottunk a város legmenőbb üzleti negyedébe. Bemutatkoztunk egymásnak a francia kollégákkal; ennek örömére az egyikük rögtön meg is locsolt kávéval. Talán ez a francia üzleti protokoll része - még mindig jobb, mintha körbepisilt volna.
Most pedig dolgozunk, az ebédszünetem végét áldoztam erre a bejegyzésre (!).
Reggel kisebb nehézségek árán (például a metróba befelé működött a jegyem, ki viszont nem akart engedni) eljutottunk a város legmenőbb üzleti negyedébe. Bemutatkoztunk egymásnak a francia kollégákkal; ennek örömére az egyikük rögtön meg is locsolt kávéval. Talán ez a francia üzleti protokoll része - még mindig jobb, mintha körbepisilt volna.
Most pedig dolgozunk, az ebédszünetem végét áldoztam erre a bejegyzésre (!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése