Még hogy üzleti út! Bezúdultunk az Air France járatára, mint egy csapat iskolás kölyök, aztán két óra kollektív borozgatás és viháncolás után megérkeztünk Párizsba.
A taxisofőr percekig kereste a szemüvegét, amit beejtett az ülés alá, aztán rossz franciasággal azt ismételgette kábé félútig, hogy nem találja az utcát a GPS-ben, de végül megoldódott (mint később megtudtam, a másik taxisofőrnek egyáltalán nem volt GPS-e, ők még csúnyábban eltévedtek).
Reggel kisebb nehézségek árán (pl a metróba befelé menet működött a jegyem, ki viszont nem akart engedni), eljutottunk a város legmenőbb üzleti negyedébe. Bemutatkoztunk egymásnak a francia kollégákkal, ennek örömére az egyikük rögtön meg is locsolt kávéval (talán ez a francia üzleti protokoll része - még mindig jobb, mintha körbepisilt volna).
Most pedig dolgozunk, az ebédszünetem végét áldoztam erre a bejegyzésre (!).
A taxisofőr percekig kereste a szemüvegét, amit beejtett az ülés alá, aztán rossz franciasággal azt ismételgette kábé félútig, hogy nem találja az utcát a GPS-ben, de végül megoldódott (mint később megtudtam, a másik taxisofőrnek egyáltalán nem volt GPS-e, ők még csúnyábban eltévedtek).
Reggel kisebb nehézségek árán (pl a metróba befelé menet működött a jegyem, ki viszont nem akart engedni), eljutottunk a város legmenőbb üzleti negyedébe. Bemutatkoztunk egymásnak a francia kollégákkal, ennek örömére az egyikük rögtön meg is locsolt kávéval (talán ez a francia üzleti protokoll része - még mindig jobb, mintha körbepisilt volna).
Most pedig dolgozunk, az ebédszünetem végét áldoztam erre a bejegyzésre (!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése