Tessék, fontos embert csináltak belőlem, a Défense-ba járok dolgozni és egyedül lakom egy duplaágyas párizsi hotelszobában. Hétfőn pedig még fontosabb ember leszek, egy szupergyors vonat elrepít délre négy napra, aztán vissza.
De nem kaptam rá a magányos üzletasszony-életforma ízére, nemsokára át is kopogok a Dávidhoz, hogy menjünk le sétálni egyet, olyan helyes ez a kis utca itt alattunk. A többiek két távolabbi hotelben szállnak meg, csak mi kettőnket pottyantott ide a taxi.
Az egészből egyedül azt a láthatatlan jó tündért tartanám meg, aki kitakarította és befűtötte a szobámat, mire hazaértem. Nem számítottam rá, jól esett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése