Grenoble

Megérkeztünk vidékre. Havas, sziklás hegyek veszik körül a várost, nyugodtabbak az emberek, kristálytiszta a levegő, a taxisofőr pedig tudja a dolgát. Cégünk helyi irodája viszont egy ipartelep közepén van, átalakított raktárépületben; hosszú, sötét folyosóról nyílik néhány iroda és egy ütött-kopott kávézó.
Egy ötvenes, virgonc, szőke hölgyemény dolgozik ott, meg pár villanyszerelő-forma bácsi, farmerben és polárpulcsiban. Egy vicces kis portugál emberrel jöttem, valami kontroller a cégnél, szegénykét majd' megveszi az isten hidege. Szerdáig "vigyáz rám", aztán visszamegy Párizsba, onnantól egyedül kell boldogulnom a "vadak" közt.
A hotel jó és közel van a munkahelyhez,  a városközpont viszont messze, és nincs busz. Mindjárt lenézünk a portugállal a hotel éttermébe, hogy mit adnak vacsorára, aztán szerintem kilakkozom a körmöm és megnézem a tévében a Legyen Ön is milliomost vagy valami hasonlót (grimasz).

Másnap: Külön élmény volt, ahogy internetet csiholtunk tegnap itt az irodában a laptopomra: ősrégi, fityegő kábelekkel meg dugaszokkal próbálkoztunk, aztán egy ideig loptuk a wifit az egyik szomszéd cégtől, végül az egyik kamionsofőr-forma bácsi berhált valamit a gépemen, és onnantól működött.
Portugál barátunkat sem az eszéért meg a férfias fellépéséért szeretjük. De azért cuki, úgy fintorog az articsókára, mint egy ötéves.